Imposztorságok

Amikor a Facebook-on megjelent a József Attila Színház hirdetése Spiró György Az imposztor című darabjának bemutatójáról, egy kommentelő azt írta, hogy nincs is ilyen magyar szó, hogy "imposztor". Pedig az imposztor olyan csaló, aki másnak adja ki magát, mint aki valójában, és az imposztorság nagyon is jelen van a mai életünkben is.

Tegnap néztük meg az előadást Benedek Miklós főszereplésével, és ráadásul abban a megtiszteltetésben is részünk lehetett, hogy az előadáson jelen volt, sőt a darab végén a színpadra is felment a szerző, de a nézőtéren is olyan jeles színészek ültek, mint Szacsvay László, a Nemzet Színésze, aki játszott a darab 35 évvel ezelőtti bemutatóján. A színmű valamikor a 19. század elején játszódik Vilnában (Vilnius), ahol Molière Tartuffe című drámájának előadására készül a cári helytartó kegyéből és engedélyével a helyi lengyel színház, és a címszerepre a legendás Wojciech Bogusławskit, a lengyel színjátszás atyját hívják meg Varsóból. A színdarab 1987-es bemutatója a lakitelki sátorverés árnyékában elég pikáns lehetett, különösen úgy, hogy a vérmesen kommunista, de zseniális Major Tamás játszotta a főszerepet. Persze némi "áthallása" a 2022-es előadásnak is van, hiszen az orosz-lenygel viszony az ukrán háború miatt a mélyponton van, ami egyúttal a stratégiai nyugalomban leledző magyar álláspont miatt eléggé lehűtötte az amúgy mindig meleg és barátságos magyar-lengyel viszonyt is.

Az előadás másik pikantériája az volt, hogy a darab-béli színházigazgatót a József Attila színház igazgatója, a NER-rel mindig jó viszonyt ápoló Nemcsák Károly játszotta, aki tökéletes önazonossággal alakította a cári gubernátornak csontig benyaló színidirektort. Minden esetre a darabválasztás és az önirónia képessége miatt most Nemcsáknak beírtam egy jópontot. Egyébként a Tartuffe csíkszeredeai előadása körül kialakult botrány, nevezetesen hogy az egyház betiltatta a színdarab plakátját, jól mutatja, hogy Molière darabja, az álkereszténység megmutatása mind a mai napig érzékeny téma az egyház szemében.

A betiltott és a végül engedélyezett plakát

1969-ben készült már egy magyar film Imposztorok címmel. A Tanácsköztársaság 50. évfordulójának évében olyan zseniális magyar filmek készültek, mint A tanú (Bacsó Péter), az Isten hozta, őrnagy úr , A Pál utcai fiúk (Fábri Zoltán) vagy a Fényes szelek (Jancsó Miklós), de a nagy történelmi eseménnyel egyedül a Máriássy házaspár által Prónay Pálról készült film hozható kapcsolatba, melyet a címe miatt megnéztem a héten.

Nem véletlenül vetítették olyan rövid ideig a filmet, hogy utána aztán hosszú évekig dobozban pihenjen, pedig szinte az egész Farkasréti temető játszik benne: Mensáros játszotta Horthyt, Kálmán György Bethlen grófot, Tomanek Nándor Prónayt. A film "főbűne" az volt, hogy nemcsak Prónay különítménye által a Tanácsköztársaság leverése utáni dunántúli tisztogatásait mutatja be, melyet Prónay maga írt le naplójában szadista részletességgel, hanem az ún. rongyosgárda burgenlandi tevékenységét.

Prónay kedvenc szavajárása volt az "imposztor", de a legnagyobb imposztorságot ő maga hajtotta végre, amikor civilbe öltöztetett különítményeseivel, a rongyosgárdával kiverte a mai Burgenland területén állomásozó fegyvereseket és megalakította a senki által el nem ismert (még a magyar kormány által sem) Lajtabánságot, melynek bánja maga Prónay Pál lett Doborján Pál álnéven.

Lajtabánsági emlékérem

Történelmi tény, hogy a Rongyosgárda fontos szerepet játszott abban, hogy végül az Antant elfogadta, hogy népszavazás döntsön Sopron és a környező falvak hovatartozásáról, így lehetett Sopron Civitas Fidelissima, vagyis a leghűségesebb magyar város. A rongyosgárdának szobrot emeltek (a Mi Hazánk választási kampányának részeként) Ásotthalmon, mely azóta a szélsőjobboldaliak zarándokhelye lett.

Rongyosgárda-szobor Ásotthalmon

Napjaink imposztorságaival két Netflix-produkció is foglalkozik. A Tinder-csaló egy ma is szabadlábon élő csalóról szóló dokumentumfilm Shimon Hayut izraeli házasságszédelgőről, aki egy gazdag gyémántkereskedő fiának adva ki magát szed rá házassági ajánlattal nőket szerte a világon Skandináviától Ausztráliáig. A csalót mindössze útlevélhamisítás miatt sikerült lecsukni, de már ismét szabad ember és ismét fenn van a Tinderen.

A másik film egy nyolcrészes minisorozat egy szintén valós személyről, Anna Sorokinról, egy magát gazdag örökösnőnek kiadó fiatal lányról szól, a címe Az örökösnő (angolul: Inventing Anna). Annának a legmagasabb New York-i körökben sikerül félrevezetnie bankárokat, üzletembereket egy olyan üzleti tervvel, hogy létrehozzon egy elit művészetpártoló magánklubot. A sztoriban az a legérdekesebb, hogy Anna még a tárgyaláson sem fogadja el, hogy ő csak egy ócska kis csaló, hanem váltig hangoztatja, hogy nagyon közel került a magánklub létrehozásához, ami minden megkárosítottnak nagyon sok pénzt hozhatott volna, így aztán nem fogadja el a vádalkut sem, és súlyos évek várnak rá a börtönben.

De nem kell New Yorkba menni, nekünk is megvan a saját csengeri örökösnőnk, akinek még a Fidesz örökös országgyűlési képviselőjét, Debrecen nagyhatalmú urát, Kósa Lajost is sikerült behálóznia. A sztori a 2018-as választási előtti kampány egyik "atombombája" volt, amit az akkor még Simicska tulajdonában lévő Magyar Nemzet robbantott. Az örökösnő perének részletei a 2022-es választás előtt is jócskán szerepeltek a magyar sajtóban, melyekből megtudhattuk, hogy Kósa és az "örökösnő" még elegáns zürichi bankokban is jártak az örökség ügyében, melynek kezelésért cserébe Kósa édesanyjának számláján jó kis pénz landolt volna. Mindez kevés volt ahhoz, hogy megrengesse az agyhalált lábon kihordó Kósa Lajos hatalmát: mind 2018-ban, mind 2022-ben nagy fölénnyel nyert körzetében.

De hogy ne csak a Fidesz háza táján söprögessünk, egy kis imposztorkodásért a szocialista Bangóné Borbély Ildikó sem ment a szomszédba, aki a BGF-en szerzett közgazdász diplomát hazudott magának. Lebukása komoly kárt és presztizsveszteséget okozott az ellenzéki összefogásnak (de nem miatta vesztettünk).