Dragomán György: Jég
Khalid Szíriából érkezett,
négy napja van itt,
ezalatt két koncerten volt meglepetésvendég,
holnap repül vissza.
Khalid tömzsi, széles arcú ember,
de lehet, hogy csak a szinte letörölhetetlenül sugárzó mosolya miatt látszik ilyennek.
A japán klarinétos
svájci felesége ad fogadást
a tiszteletére,
ez a búcsúeste.
Újabb és újabb vendégeknek
mutatják be,
mindenkivel kedvesen beszélget,
igen, a piacot is, igen, tudja,
ma kétszázan, tegnap is sokan,
nem, már nem számolja,
nem is lehet,
tízezer fölött
abbahagyta,
a családjából is,
igen.
Nem,
a vegyi fegyvereket
még eddig nem,
de lehet, hogy majd igen,
egyelőre senki se tudja.
Borosüveggel jár körbe, tölt az üres poharakba, körbeviszi a házigazda pralinéskosarát,
mindenkit megkínál, kettőt vegyél, a barátom vagy, mondja, nem, vegyél hármat,
mikor repülsz haza, Khakid,
holnap repülök, estére már otthon is leszek, az arcán sugárzik a mosoly,
nem, ő se tudja, meddig mehet ez még így, senki se tudja.
Nem, azt se tudja még, mikor és hol fog legközelebb játszani.
Éjjel kettő van, a fogadásnak vége,
Khalid a kocsmában van a többiekkel,
körülállják a bárpultot,
a mixer rettentő műgonddal építi a gin-tonikokat,
jégre gint tölt, Tanquarayt,
csakis azt, csakis a legjobbat
a legkedvesebb szír barátunknak,
aztán citromszeletet dob bele,
egy narancshéjjal körbesimítja a pohár szélét,
aztán egyetlen
gyors csuklómozdulattal
lefele fordítja
a sziszegő tonikosüveget,
teletölti a poharat,
megvárja,
amíg elül a fehér habzás,
még mindig nincs kész,
egy csepp lime-ot facsar a tetejére,
na most,
most van készen,
a mixer mosolyog,
Khalid elé tolja az italt,
a pohárban megcsördül a jég,
Khalid megfogja,
a jég átlátszó hengereit nézi az üvegen át
az ujja között, aztán eltolja magától,
nem kell,
azt mondja,
erősebbet adjatok,
azt adjátok,
ami a legeslegerősebb,
mondja, mosolyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése