A Sas leszállt

Minden embernek megvan a maga holdraszállás-története. Pontosan olyan élesen él az emlékezetemben, mint a berlini fal leomlása vagy az ikertornyok lerombolása.
13 éves kamaszként az egész Apollo-program nagy izgalomban tartott. Az az érdekes, hogy az akkori kormányzat nemigen tudta megakadályozni, hogy az USA Magyarországon is népszerűsítse az Apollo-programot. A Budapesti Nemzetközi Vásár amerikai pavilonjában Apollo-jelvényt osztogattak a látogatóknak, az USA nagykövetségén filmvetítéseket tartottak az űrprogramról. (Nővérem el is ment egy ilyen vetítésre barátnőjével, meg is kapta apámtól a fejmosást, hogy egy imperialista nagyhatalom nagykövetségére jár).
Azt hiszem 1968 őszén rendezte meg a Magyar Televízió a Slágerkupa című zenei vetélkedőt. Ezen a Metró együttes előadta az Apolló című számát, amelyet aztán soha többé nem lehetett hallani sem a rádióban, sem a televízióban, sem hanglemezen.
A Magyar Televízió Neil Armstrong holdralépését is közvetítette. Abban nem vagyok biztos, hogy élőben, mert az magyar idő szerint  1969. július 21-én hajnali négy óra körül volt, de arra tisztán emlékszem, hogy reggel ülünk a tévé előtt, és nézzük, ahogy az Apollo-11 parancsnoka lemászik a létrán. Hétfő reggel volt, és nem tudom már pontosan, hogy aznap, vagy másnap repültünk nővéremmel az NDK-ba. Életem első repülőútja és szülők nélkül külföldön hamar másra terelte a figyelmemet, ezért nekem az első holdraszállás és az NDK összekapcsolódik.
Persze a többi Apollo-űrhajó útját is lelkesen követtem, aggódtam az Apollo-13 legénységéért, büszke voltam, hogy az Apollo-15, 16 és 17 missziók holdjáróját, a Lunar Rovert egy honfitársunk, Pavlics Ferenc tervezte. Akinek megvan Playstation-ön a Gran Turismo játék, az akár vezetheti is a holdautót.

Azt akkor még nem tudtuk, hogy a Szovjetunió is nagy erőkkel dolgozik a személyzettel végrehajtott holdraszálláson, kifejlesztették saját holdkompjukat, amelyet Kozmosz-434 néven ki is próbáltak, sőt, legutóbb a Csernobil sorozatból azt is megtudhattuk, hogy a holdjárót is kifejlesztették, amit remekül lehetett használni a radioaktív törmelék eltakarítására. Az orosz Hold-misszió aztán megmaradt személyzet-nélkülinek: a Luna-16-ot visszatérő egységgel is ellátták, az hozott holdkőzetet. Apropó holdkőzet. Azt tudtátok, hogy az USA a világ összes nemzetének adott a Földet kísérő égitesten gyűjtött kőzetből, mert azt mondták, ez az emberiség közös eredménye. A Természettudományi Múzeumban (amit hamarosan elköltöztetnek a Ludovika mellől) ki is van állítva egy kődarab a Holdról.
Sokan vannak - egy legújabb felmérés szerint az emberiség egyhatoda - akik nem hisznek a holdraszállásban, úgy gondolják, hogy az egészet csak egy filmstúdióban vették fel. Erre csak ráerősített az 1978-ban forgatott amerikai film, a Földi űrutazás, amelyben egy stúdióban forgatott Mars-misszióról próbálják elhitetni az emberiséggel, hogy valóságos. Aztán persze megpróbálják kinyírni az űrhajósokat, hogy ne beszélhessenek a csalásról, de az egyikük - a parancsnok - megmenekül.

Jelenet a Földi űrutazásból

Még egy apró megjegyzés. Azt tudtátok-e, hogy az első afroamerikai űrhajósra a történelmi holdraszállás után még 14 évet kellett várni: Guion Bluford a Challenger fedélzetén járt az űrben 1983-ban, ugyanabban az évben, amikor az első amerikai női űrhajós, Sally Ride is.