A cím Pilinszky Négysorosának második sora. A teljes vers, amely a Hobo Blues Band Vadászat című dupla albumán is elhangzik:
Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Engedjétek meg, kedves blogolvasók, hogy megint a Fidesz mentális és valóságos környezetszennyezéséről, a testet-lelket romboló plakátkampányról füstölögjek. Az adófizetők pénzén ugyanis a Fidesz megint nettó választási csalást követ el, ahogyan tette azt a 2018. áprilisi választások előtt a Stop Soros kampánnyal is: társadalmi célú reklámnak álcázott választási plakátokat helyeznek el állami milliárdokért.
(A Stop Sorosról jut eszembe, tavalyi táncoló medvéim immáron mémmé váltak, internetes hírportálokon szokták használni illusztrációnak, lásd a bal oldali fotót)
Na szóval, miközben az Állami Számvevőszék azért büntet ellenzéki pártokat, mert szerintük a piaci ár alatt bérelnek irodát vagy vásárolnak plakáthelyeket, aközben a Fidesz Battonyától Nemesmedvesig kiplakátolhatja az országot az ÁSZ és az Ügyészség szeme láttára és hallgatólagos jóváhagyásával. Szijjártó Péter el is ismerte, hogy kampányplakátokról van szó.
És hogy a kampányt még jobban megfuttassák, a miniszterelnök minden szavazópolgárnak levelet küldött ugyanebben a témában.
Fél Európát felháborítja, hogy szerte Európában köztiszteletnek örvendő, az európai értékekért igen sokat tevő Soros György és Jean-Claude Juncker plakátmumusként riogat minden utcasarkról.
Egyik kedvenc scifi novellámról már írtam korábban: Frederick Pohl - Alagút a világ alatt. Ebben egy ipari katasztrófa áldozatainak emlékeit felhasználva tesztrobotokat építenek, akiken a különféle reklámokat és marketing-fogásokat tesztelik. Minden este kitörlik az aznapi emlékeket, ezért másnap üres lappal folytathatják a teszteket. A Fidesz plakátkampányával én pontosan úgy érzem magam, mint egy tesztrobot, akin azt vizsgálják, meddig mehetnek el hazugságban, karaktergyilkolásban, pofátlanságban. Most nagyon úgy néz ki, hogy Európában kezd betelni a pohár.
Magam pedig elővettem Presser-Adamis klasszikusát, a Kék asszonyt, hogy egy kicsit átalakítva elénekeljem a Kék plakát című dalomat, amelyben maga a két plakátmumus fakad dalra, hogy kimondják a végső igazságot:
Ha megjelenne tán egy új kék plakát
Tarkódon csattanna a péklapát
Haragból születhet tán még egy dal
Haragból születhet, ó, tán még egy dal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése