Első 40 évem a szakmában - az ERBE sztori

Nem ígértem, hogy lineárisan fogok haladni a első 40 évem történetében. Most rögtön 40 évet ugrom előre az időben. Az történt ugyanis, hogy március elsejével főállásban munkát vállaltam az MVM egyik mérnökirodájában, az ERBE-ben.
Az ERBE-sztori azonban régebben kezdődött, tíz évvel ezelőtt. Utolsó VEIKI-s projektünk egyikénél ugyanis az ERBE volt a megbízó. Amikor hírét vették, hogy a VEIKI csődbe ment, ajánlatot tettek a mi öt fős társaságunknak, hogy szőröstől-bőröstől átvesznek bennünket. Ez 2009 őszén volt, és már a bértárgyalásoknál és a futó szerződések átvételénél tartottunk. Akkor az ERBE még nem volt az MVM cégcsoport tagja, és a gazdasági válság miatti energetikai beruházás-csökkenés nehéz gazdasági helyzetbe sodorta a céget, ezért a tárgyalások megszakadtak. Viszont egy paksi beruházás fővállalkozójaként egy elég jelentős megbízást kaptunk tőlük, ezért úgy nézett ki, hogy a velük szorosan együttműködő kisvállalkozásként is megélhetünk majd.
Tavaly év végére csökkent annyira le a megrendelésállományunk, hogy első lépésben három munkatársunktól megválni voltunk kénytelenek és egy kisebb irodába költöztünk át, de egyúttal ismét megkerestük az ERBE-t, hogy nem alkalmaznának-e bennünket. Erre került pont február végére, és lettünk mindketten főállású vezető villamos szakértők az ERBE-ben. Természetesen még próbaidősök vagyunk, ezért még bármi lehet.
Pár hete összefutottam egy volt katonatársammal - egykori válogatott atlétával - egy bevásárlóközpontban. Tudtam róla, hogy korábban egy sikeres vállalkozás menedzsmentjében dolgozott, kérdeztem, hogy most mi van vele. Mondta, hogy a cég lapátra tette, és most két szinttel lejjebb dolgozik, kontroller egy bankban. Karriertörés - így hívják szaknyelven, de ő nem bánja, nyugodtabb az élete. Tulajdonképpen ez a beszélgetés adta meg a végső lökést, hogy én is vállaljam be a karriertörést, és egy sikertelen vállalkozás ügyvezetőjéből egy sikeres mérnökiroda beosztott mérnöke legyek.
Azt mondják, minden kapcsolatban kicsit fel kell adni önmagunkból, le kell mondani szuverenitásunk egy részéről. Ha belegondolunk, ez a legfőbb konfliktus Orbán és az EU között is: mennyit kell feladnia egy nemzetnek az önállóságából. Soros úgy vélte, hogy a nemzeti szuverenitás egy részéről való lemondás nem nagy ár cserébe azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a 20. század tragédiái. Ugyanez volt a vita alapja a 152 évvel ezelőtti kiegyezésnek is: lemondtunk az önálló hadügyről, külügyről, pénzügyről, viszont korábban soha nem tapasztalt félévszázados gazdasági fejlődésnek indult hazánk. De a legényember ugyanígy lemond személyes szabadsága egy részéről, amikor házasságot köt. Karinthy szerint a házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének.
Szóval kétségtelenül le kellett mondanom sok mindenről, mikor végül az ERBE mellett döntöttem. Talán mindjárt az első: 1997 óta - amióta a VEIKI a Gellérthegy utcai irodaházba költözött - mint témafelelősnek önálló szobám volt. Most ötödmagammal dolgozom egy irodában. Beteszek ide néhány fotót volt irodáimról:

Utolsó irodám a Gellérthegy utcában

Irodám a Zsurló utcában

Korábbi irodám a budaörsi repülőtérnél

Utolsó irodám a Budaörsi repülőtérnél

Jelenlegi irodámban az ablaknál ülök és az épülő BudaPart városrészt látom:

Ezt látom az ablakomból

Az ERBE-ben befutott pályámról talán még fogok posztolni, de ezt a rovatot (Első 40 évem a szakmában) már időrendben fogom folytatni, vagyis onnan, hogy dolgozni kezdek a VEIKI-ben.