A Szentivánéji álom óta a színház a színházban nagy kedvenc, ebben a blogban is posztoltam már két ilyen előadásról, Sütő András Álomkommandójáról és a Ma este megbukunk című abszurd komédiáról. Bulgakov is szívesen írt magáról a színházról. A Bíborsziget egy többszörös áthallású darab: egyrészt áthallásos volt a maga korában a sztálini kultúrpolitikáról, Hegedűs D. Géza rendezése pedig a mai orbáni kultúrpolitikára van némi áthallással. Különösen aktuális volt a színdarab a decemberi tüntetések fényében.
Látszólag a rabszolgatörvénynek nevezett munkatörvénykönyv-módosítás váltotta ki a tiltakozásokat, valójában azonban most tört ki az április 8-a óta halmozódó keserűség az emberekből. A szavazásra jogosultak egyharmada, a szavazók alig fele szavazatával a Fidesz kétharmados többséget szerzett a Parlamentben, de a negyedik Fidesz-kormány úgy kezdett neki a működésének, mintha valójában háromharmada volna.
Nem, nem arról van szó, hogy a miniszterelnök azokat is szolgálni szeretné, akik nem szavaztak rá, hanem egyszerűen elhatározta, hogy nem vesz tudomást róluk. Kezdetben minden ellenzéknek nem tetsző intézkedést egyszerűen azzal intéztek el, hogy erre szavazott a kétharmad.
Valahogy aztán az év vége felé már mintha kulminálódni kezdtek volna a dolgok. Orbán, mint egy vásott kölyök, aki szándékosan próbál meg borsot törni a szülei orra alá, sorra hozta a nemcsak az ellenzéket, de Magyarország szövetségeseit is megbotránkoztató intézkedéseket, törvényeket (tudom, hogy közjogilag a törvényeket a Parlament hozza, de Magyarországon minden jog forrása Orbán).
- Minden nemzetközi tiltakozás és fenyegetés ellenére elűzték Magyarországról a CEU-t;
- Létrehozták a hatóságokkal kapcsolatos perek ügyekben illetékes, minden tekintetben a kormánytól függő közigazgatási bíróságokat;
- A kormányközeli médiumokat egyetlen sajtóalapítványba egyesítették;
- Az MTVA élére azt a hírhamisító Papp Dánielt nevezték ki, aki lebukott és jogerősen nevezhető hírhamisítónak. Tipikus orbáni kisvasút-szindróma: amit nagyon támadnak, azt tovább erősítjük. Papp Dániel az ellenzéki képviselők Kunigunda utcai látogatását sem volt képes megfelelően kezelni: Nem tett eleget törvényi kötelezettségének, hogy tárgyaljon velük, ehelyett biztonsági őröket küldött rájuk:
- Kormányzati hatáskörbe vonta a Tudományos Akadémia kutatásra fordítható pénzének elosztását.
- Magyar közreműködéssel segített hazájából megszökni a Macedóniában jogerősen elítélt volt miniszterelnököt, Nicola Gruevszkit, akinek azonnal menedékjogot nyújtottunk.
- Végül a szakszervezetek minden tiltakozása ellenére megszavazták az évi 400 órányi túlmunkát lehetővé tevő munkatörvénykönyv-módosítást. Ráadásul a 400 órát kivonták a kollektív szerződés hatálya alól, vagyis a szakszervezeteknek nincs többé lehetőségük, hogy tagjaikat megvédjék a túlmunkától.
Igazi műalkotás: Orbán, Rogán, Kósa és Kocsis az ellenzéken röhög |
Ma már valóban úgy működnek, mint akiknek tényleg háromharmaduk van. Ezt egy Fidesz-közeli politológus egy beszélgetős műsorban elfreudolta:
De hogy nemcsak freudi elszólásról van szó, azt jól bizonyítja a Magyar Idők karácsonyi cikke, melyben egyenesen őfelsége saját ellenzékének megalkotásáról vizionálnak:
"Nem tudom elhinni, hogy a magyar nemzet, amely létszámához képest aránytalanul sok szellemi nagysággal büszkélkedhetett a történelem folyamán, nem tud kitermelni egy épkézláb ellenzéket, hogy ne öljön meg bennünket a szégyen. De minden jel arra mutat, hogy ezt az ellenzéket is – abszurd módon – a nemzeti oldalnak kell fölépítenie."
Bevallom őszintén, a tüntetők radikalizmusa már gyakran túlmegy az ízlésemen, de azért büszke voltam, hogy a Kétfarkú kutyapárt december 21-ei békemenetén az én egyik dalomtól is hangos volt a Kossuth tér. Kétségtelen, hogy a Simicska Lajos mondásához kapcsolódó új szimbólum, az O1G leginkább labdarúgó-szurkolói, kocsmai színvonalnak felel meg, de tény, hogy tömör, ütős, és bejárta a világsajtót.
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése