Posztjaim

2018. december 29., szombat

Az év utolsó füstölgése a háromharmadról

December 20-án voltunk idén utoljára színházban, Bulgakovtól a Bíborszigetet néztük meg a Pesti Színházban. A katonaság alatt olvastam először Bulgakovot, A mester és Margaritát és a Színházi regényt. Emlékszem, hogy nemcsak Bulgakov egészen sajátos stílusa és nyelvezete hatott rám, hanem az a tény, hogy ez az ember a 20-as, 30-as évek Moszkvájában alkotott. Ez teljesen ellentétes volt a sztálinizmusról alkotott addigi világképemmel.
A Szentivánéji álom óta a színház a színházban nagy kedvenc, ebben a blogban is posztoltam már két ilyen előadásról, Sütő András Álomkommandójáról és a Ma este megbukunk című abszurd komédiáról. Bulgakov is szívesen írt magáról a színházról. A Bíborsziget egy többszörös áthallású darab: egyrészt áthallásos volt a maga korában a sztálini kultúrpolitikáról, Hegedűs D. Géza rendezése pedig a mai orbáni kultúrpolitikára van némi áthallással. Különösen aktuális volt a színdarab a decemberi tüntetések fényében.
Látszólag a rabszolgatörvénynek nevezett munkatörvénykönyv-módosítás váltotta ki a tiltakozásokat, valójában azonban most tört ki az április 8-a óta halmozódó keserűség az emberekből. A szavazásra jogosultak egyharmada, a szavazók alig fele szavazatával a Fidesz kétharmados többséget szerzett a Parlamentben, de a negyedik Fidesz-kormány úgy kezdett neki a működésének, mintha valójában háromharmada volna.
Nem, nem arról van szó, hogy a miniszterelnök azokat is szolgálni szeretné, akik nem szavaztak rá, hanem egyszerűen elhatározta, hogy nem vesz tudomást róluk. Kezdetben minden ellenzéknek nem tetsző intézkedést egyszerűen azzal intéztek el, hogy erre szavazott a kétharmad.

Valahogy aztán az év vége felé már mintha kulminálódni kezdtek volna a dolgok. Orbán, mint egy vásott kölyök, aki szándékosan próbál meg borsot törni a szülei orra alá, sorra hozta a nemcsak az ellenzéket, de Magyarország szövetségeseit is megbotránkoztató intézkedéseket, törvényeket (tudom, hogy közjogilag a törvényeket a Parlament hozza, de Magyarországon minden jog forrása Orbán).

  • Minden nemzetközi tiltakozás és fenyegetés ellenére elűzték Magyarországról a CEU-t;
  • Létrehozták a hatóságokkal kapcsolatos perek ügyekben illetékes, minden tekintetben a kormánytól függő közigazgatási bíróságokat;
  • A kormányközeli médiumokat egyetlen sajtóalapítványba egyesítették;
  • Az MTVA élére azt a hírhamisító Papp Dánielt nevezték ki, aki lebukott és jogerősen nevezhető hírhamisítónak. Tipikus orbáni kisvasút-szindróma: amit nagyon támadnak, azt tovább erősítjük. Papp Dániel az ellenzéki képviselők Kunigunda utcai látogatását sem volt képes megfelelően kezelni: Nem tett eleget törvényi kötelezettségének, hogy tárgyaljon velük, ehelyett biztonsági őröket küldött rájuk:


  • Kormányzati hatáskörbe vonta a Tudományos Akadémia kutatásra fordítható pénzének elosztását.
  • Magyar közreműködéssel segített hazájából megszökni a Macedóniában jogerősen elítélt volt miniszterelnököt, Nicola Gruevszkit, akinek azonnal menedékjogot nyújtottunk.
  • Végül a szakszervezetek minden tiltakozása ellenére megszavazták az évi 400 órányi túlmunkát lehetővé tevő munkatörvénykönyv-módosítást. Ráadásul a 400 órát kivonták a kollektív szerződés hatálya alól, vagyis a szakszervezeteknek nincs többé lehetőségük, hogy tagjaikat megvédjék a túlmunkától.
Az ellenzéki képviselők a hagyományos parlamenti akcióikkal (interpellációk, bizottsági és plenáris viták) semmit sem érnek el: a bizottsági ülések összehívására vonatkozó indítványaikat elutasítják, az álmos levezető elnök indoklás nélkül berekesztheti az általános vitát, elrendelhetik, hogy az ellenzék módosító indítványairól összevontan szavazzanak. Az ellenzék látványos eszközöket, performanszokat kezdett alkalmazni, kihasználva az internetes közösségi oldalak élő közvetítései által nyújtott nyilvánosságot.
Igazi műalkotás: Orbán, Rogán, Kósa és Kocsis az ellenzéken röhög
Az ellenzéki képviselők akcióit rég nem látott méretű tüntetéshullám követte. A tüntetéseket a rendőrség jól kezelte, a kormánymédia azonban a tüntetőket keresztényellenes csőcseléknek minősítette, a közszolgálati híradókból viszonylag keveset tudhattunk meg a megmozdulások okáról, annál többet arról, hogy egy Soros György által pénzelt lumpen tömeg rombol.
Ma már valóban úgy működnek, mint akiknek tényleg háromharmaduk van. Ezt egy Fidesz-közeli politológus egy beszélgetős műsorban elfreudolta:



De hogy nemcsak freudi elszólásról van szó, azt jól bizonyítja a Magyar Idők karácsonyi cikke, melyben egyenesen őfelsége saját ellenzékének megalkotásáról vizionálnak:
"Nem tudom elhinni, hogy a magyar nemzet, amely létszámához képest aránytalanul sok szellemi nagysággal büszkélkedhetett a történelem folyamán, nem tud kitermelni egy épkézláb ellenzéket, hogy ne öljön meg bennünket a szégyen. De minden jel arra mutat, hogy ezt az ellenzéket is – abszurd módon – a nemzeti oldalnak kell fölépítenie."

Bevallom őszintén, a tüntetők radikalizmusa már gyakran túlmegy az ízlésemen, de azért büszke voltam, hogy a Kétfarkú kutyapárt december 21-ei békemenetén az én egyik dalomtól is hangos volt a Kossuth tér. Kétségtelen, hogy a Simicska Lajos mondásához kapcsolódó új szimbólum, az O1G leginkább labdarúgó-szurkolói, kocsmai színvonalnak felel meg, de tény, hogy tömör, ütős, és bejárta a világsajtót.



---

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése