Sörös Gyula, a lángossütő

A Rátóton született Sörös Gyula mindig különc gyerek volt. Míg a falu többi fiúgyereke délutánonként a libalegelőn rúgta a bőrt, Gyula édesanyja közelében ólálkodott a konyhában. Sörösné remek szakácsnő volt, de különösen a tésztafélék elkészítésében jeleskedett. Gyula kedvence a lángos volt, a sok lángosevéstől elég duci gyerek vált belőle, nem is vették volna be a focicsapatba.
Ez persze Sörös Gyulát egyáltalán nem zavarta. Délutánonként, amikor édesanyja végzett a konyhai teendőkkel, maga kezdett sürgölődni a konyhában. Különféle lángosreceptekkel kísérletezett. Próbálgatta a különféle összetevők optimális arányát, mindenféle töltelékkel kísérletezett, nemcsak sós, de édes lángosokat is készített. Mire kijárta az iskolát, akkorra már akár doktori disszertációt is írhatott volna a lángoskészítésből.
Alig múlt még tizenöt éves, amikor hírét vette, hogy Siófokon lángosfesztivált rendeznek a parti korzón. A rátótiak biztatták: menj el Gyula, mutasd meg nekik, milyen az igazi lángos. Be is nevezett a fesztiválra tökös-kapros, káposztás-marhahúsos és virslivel töltött lángosával. A háromnapos fesztivál utolsó napján már az ő standjánál kígyózott a leghosszabb sor, és hamar híre ment, hogy a rátóti Sörös Gyula a lángossütés Paganinije.
A fesztivál végén, miközben összepakolta edényeit, tepsijeit, nem más, mint a város polgármestere állt meg a lángossütő bódé előtt, és köszöntötte az ifjút. Gyula illedelmesen visszaköszönt, de a polgármester üzleti ajánlattal állt elő: Édes fiam, nyiss egy lángossütőt itt, a siófoki parti korzón. Nincs kaució és az első öt évben csak a bérleti díj felét kell fizetned. Olyan isteni lángost készítesz drága fiam, hogy Siófokon fellendül a lángosturizmus, minden üdülővendéget átcsábítunk Széplakról.
Hamar megegyeztek, és a Sörös Lángos hamarosan országos hírnévre tett szert. Hogy a dolog még poénosabb legyen, Gyula valóban sütött sörös lángost is, gondosan válogatott kézműves söröket használt fel erre a célra. Sok üdülővendég csakis Gyula lángosai miatt választotta Siófokot úti célként, a város idegenforgalmi bevételei ugrásszerűen növekedni kezdtek.

Történt azonban, hogy új polgármestert választottak Siófokon, Urbán Győzőt. A polgármester maga is érdekelt volt a lángosbizniszben, feleségének a parti korzó túlvégén volt standja. Nagy forgalma nem volt, és az az igazság, hogy a fokhagymás lángoson kívül csak tejfölöset és sajtosat készített. Ráadásul ritkán cserélte az olajat, és a higiéniára sem ügyelt mindig. Szerette volna viszont, ha a Sörös Lángos örökre eltűnik a városból, bujtogatta férjét, duruzsolt a fülébe, hogy okoskodjon ki valamit Sörös ellen. Addig-addig fújta a kígyókövet, hogy Urbán Győző egy olyan törvényjavaslatot terjesztett a közgyűlés elé, mely szerint csak az üzemeltethet lángossütőt a városban, aki szülőfalujában is árul lángost. Ezen felül szülőfalujának polgármestere megállapodást kell hogy kössön Siófok polgármesterével, melyben hozzájárul ahhoz, hogy a falu szülötte Siófokon is árulhat lángost. A törvény végrehajtására eredetileg két hónapos határidőt javasolt, de a közgyűlési vita során ezt egy hónapra rövidítették.
Nagyon nekibucsálódott a mi Gyulánk, mert Rátót nem volt éppen a világ közepe, ráadásul mindössze húsz család élt a faluban, nem volt nagy biznisz lángost árulni ebben a kis községben. De ha már ez a szabály, megegyezett a helybéli vegyesbolttal, hogy otthon minden nap lesüt húsz darab lángost: 5 mézes-söröset, 5 pesztósat, 5 vaníliás-tejfölöset és 5 csilis-csokoládésat, és azt a boltban, a többi pékárúval együtt fogják árulni.
A rátóti polgármester, akinek tehenészete volt és tőle vette Gyula a lángoshoz a tejet meg a sajtot, kiállította az igazolást, hogy Sörös Gyula szülőfalujában, Rátóton lángost árul, és hogy ő a maga részéről kész megegyezni Siófok polgármesterével, hogy Gyula tovább üzemeltethesse a Sörös Lángos standot a siófoki parti korzón.
Nagyon megörült Sörös Gyula, vitte is a hivatalos iratot Urbán Győzőhöz. Másnap Urbán egy olyan módosító indítványt terjesztett a városi közgyűlés elő, hogy a lángossütésre vonatkozó törvény határidejét fél évvel meghosszabbítják. Morgolódott Sörös Gyula, mert közeledett az idegenforgalmi szezon. A szomszédos Széplak nagyon csábította a lángoszsenit, vigye át standját hozzájuk, de ő még kivárt. Végül is teljesített minden feltételt, mi akadálya lehetne, hogy megkapja a lángossütési engedélyt. Naponta hívogatta a siófoki polgármesteri hivatalt, hogy mi van az engedéllyel, de Urbán titkárnője mindig azt válaszolta neki, hogy a jó munkához idő kell.
Eközben a Siófoki Napló munkatársa fényképeket készített a rátóti vegyesboltról, és másnap ezzel a címmel jelent meg tudósítása a lapban: "Lelepleződött Sörös Gyula mesterkedése, Rátótón egy kulipintyóban árulják a kamu-lángost!"
Sörös Gyula elveszítette türelmét, és levelet írt Urbán Győzőnek, melyben elmondta, hogy amennyiben az idegenforgalmi szezon beindulása előtt nem írja alá a megállapodást a Rátóti polgármesterrel, és nem adja ki a Sörös Lángos működési engedélyét, kénytelen lesz üzletét Széplakra átköltöztetni. Másnap már ez szöveg jelent meg a Siófoki Napló címlapján: "A közgyűlés nem enged Sörös Gyula zsarolásának!"
Bár a siófoki Szabad Lángosért  Egyesület tiltakozó megmozdulást hirdetett a városháza elé, arra alig ment el egy tucatnyi lokálpatrióta. Meg is írta a Napló: "Csődöt mondtak Sörös emberei."
Az új idegenforgalmi szezon a Sörös Lángost már Széplakon, a parti sétányon találta. Akik számára fontos volt a minőség, mostantól Széplakra jártak lángost enni. Siófok idegenforgalma visszaesett, de ezt Urbán Győző azzal magyarázta a városi közgyűlésnek, hogy mindez Sörös Gyula uszítása miatt van, aki igyekszik a világhírű siófoki lángos hitelét lerontani.
Sörös Gyula nosztalgiával gondol vissza a siófoki évekre, sajnálja a lángos nélkül maradt siófoki patriótákat, de azt mondja, mindig előre kell tekinteni. Új rebarbarás-mákos lángosát is a széplaki sétány vendégei kóstolhatták meg elsőnek.