Hétköznapi bosszúságok

Két nem kis anyagi kiadással járó bosszúságot írok most le, úgyis rég használtam az "önsajnálat" tag-et.
Az egyik bosszúság Katit érte: megjött a szeptemberi mobil számlája és bruttó huszonvalahány ezer forint volt. Látjuk, hogy ebből 16 ezer forint körül volt az izraeli mobil adatforgalom. Puff, bekapcsolva maradt az adat-roaming.
Egy hónappal korábban Ausztriában és Németországban nyaraltunk. Mivel az EU-n belül az adat-roaming felármentes, Kati is bekapcsolta a barangolást, és Izraelbe utazva elfelejtette kikapcsolni. Szerintem nem életszerű, hogy egy lánya esküvőjére utazó örömanya az utazás előtt belépjen a mobiltelefonjának Beállítások-Továbbiak-Mobilhálózatok-Adatbarangolás menübe, hogy kikapcsolja ezt a funkciót. Ráadásul még hálások is lehetünk a T-Com-nak, mert 5 Mbájt (nem Gbájt!) után leállították az adatforgalmat. Ezt az adatmennyiséget az Androidon futó kliensprogramok (WhatsApp, Viber, Skype, Facebook stb.) simán leforgalmazzák anélkül, hogy az ember a telefonjához nyúlna. Mivel Izrael ahhoz a díjzónához tartozik, ahol 1 kbájt adatforgalom több mint 3 forintba kerül, hamar elértük ezt a horror összeget. Amikor kikértük a számlarészletezőt, láttuk, hogy már az első kinti nap végén elértük a limitet.
Engem csak az bosszant, hogy ez az adatforgalmi díj annyira elrugaszkodott a realitástól, hogy tudatosan egészen biztosan nem veszik igénybe az emberek. Ennél kevesebb pénzért vettük a kinti SIM-kártyát ha jól emlékszem 10 Gbájt adatforgalommal, vagyis a T-Com forgalmi díja ennek fajlagosan az ezerszerese! Meg vagyok győződve, hogy ezt a díjat csakis a figyelmetlen ügyfelektől sikerül bekasszírozniuk, ami nálam kimeríti a tisztességtelen üzleti magatartás fogalmát.
A másik csapás anyagilag húzósabb: kinyuvadt a mosógépünk. Pont 10 éves volt, leégett a motorja. A lengéscsillapítói is cserére szorultak, ez a kettő így együtt gazdasági totálkár. Nálunk naponta megy a mosógép, elég gyorsan be kellett szereznünk az újat, kaptunk is egy egészen jó ajánlatot, le is szállították, elvitték a régit. Szépen felcsatlakoztatom a csöveket, helyére gurítom a gépet, vízszintbe állítom, hogy ne billegjen. Be akarom dugni a villásdugót, és...hoppá! Nem ér el az aljzatig. A régié elért.

A vezeték a mosógép aljáról indul ki és 1 m 60 cm hosszú. A 17 évvel ezelőtt épített lakásunkban a dugaszoló aljzatok mindenhol 40 cm magasan vannak, kivéve a vizes helyiségeket, amelyekben életvédelmi okokból 1 m 60 cm a szerelési magasság. Ha nem pont alatta van a mosógép, esélytelen, hogy elérjen a zsinór.
Megírom a szállítónak, hogy rövid a zsinór. Visszaírja, hogy igen, mostanában ilyen rövid zsinórral szállítják a mosógépeket, otthon ő is hosszabbítóval használja az övét. Visszaírom neki: Miről beszél, a használati útmutatóban egyértelműen benne van, hogy tilos elosztót és hosszabbítót használni!

Erre visszaír, hogy a villanyszerelőjük szívesen ad ajánlatot a zsinór kicserélésére. Egy százvalahányezer forintos vadiúj mosógépnél! Azt hittem, szétdurran az agyam! A gyártót nem értem, pedig a németeket nagyra tartom: Ha rövid zsinórral árulom a mosógépet, akkor a vásárlók jelentős része hosszabbítót fog használni, ami vizes helyiségben baleseti kockázatot jelent! A net tele van őrjöngő mosógép-vásárlókkal.

Ráadásul a tegnapi Rhoda Scott koncert is elmaradt, pedig 50 éve várok arra, hogy élőben is hallhassam a dzsesszorgona királynőjét és Hammond-orgonáját. Erre mit csinál: elesik a szállodában és eltöri a lábát!
Hát ezek voltak az utóbbi idők hétköznapi bosszúságai.