Posztjaim

2018. október 4., csütörtök

Esküvői öltönyök

Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amely ha lehetett, kerülte az öltöny viselését. De még a szövetpantallót is gáznak éreztem, úgy gondoltam, a póló-farmer-tornacipő kombináció megfelelő viselet minden alkalomra, hűvösebb időben legfeljebb még egy farmerdzseki, bőrdzseki vagy bomberdzseki jöhet felülre. Persze voltak alkalmak, amikor az öltöny kikerülhetetlen volt.
Most, hogy még mindig esküvői nosztalgiában élek, több közeli hozzátartozóm esküvői videóját is újranéztem, és rájöttem, hogy szinte minden öltönyvásárlásom valamilyen esküvőhöz kapcsolódik.
Első komolyabb öltönyöm az érettségire lett, ami aztán hűségesen szolgált egyetemi éveim alatt mint vizsgaöltöny. Már akkor is jó konfekcióméretem volt, azóta sem volt sohasem csináltatott öltönyöm. Az új öltöny mindjárt az érettségim után, 1974 nyarán esküvői öltönyként is szerepelt nővérem esküvőjén, melyre a Ságvári téri (ma megint Vértanúk tere) házasságkötő teremben került sor.
Ugyanitt volt 15 évvel később sógornőm esküvője is. Akkor már fél éve udvaroltam Katinak, de még nem kértem meg a kezét. Kati a nővére tanúja volt, és én, mint partnere is hivatalos voltam a lagziba. Nagy meleg volt 1989 júliusában, így egy erre az alkalomra vásárolt kétsoros vászonöltönyben vettem részt az állami esküvőn és másnap a zsinagógai esküvőn (ekkor vettem részt először hüpe alatt tartott esküvőn, Orsi esküvője volt a második). Az eseményről nincs fényképem, csak évekkel későbbről, ami nagyobbik unokahúgom batmicváján (ez olyasmi, mint a katolikusoknál a bérmálás vagy a reformátusoknál a konfirmálás) készült:
A '89-ben vásárolt kétsoros vászonöltönyöm
Nemsokára vásároltam egy szintén kétsoros sötét öltönyt is, de valahogy úgy adódott, hogy ezt esküvőn soha, sokkal inkább temetéseken hordtam. Saját esküvőmre ugyanis egy kölcsönzői frakkban mentem. Azt történt ugyanis, hogy Kati esküvői ruháját már lefoglalóztuk, de az Aradi utcai esküvői ruhaboltban végül egy sokkal szebbet találtunk. Hogy ne vesszen el a foglaló, a frakkot az eredeti helyen kölcsönöztük ki. Ez a döntésem különben nagyon imponált Katinak, szegény akkor még azt hihette, hogy egy dörzsölt üzletemberhez jön feleségül. Íme egy fénykép az 1990 nyarán megtartott esküvőnkről:
Kati és én az esküvőnkön, én kölcsönzői frakkban
Eltelt több mint egy évtized, amikor öltönyt nem, csak zakót meg külön pantallót vásároltam. 2003-ban volt nagyobbik unokaöcsém esküvője, és Kati rám parancsolt, hogy kéne nekem egy új öltöny, lehetőleg mellényes. Egy szürke öltönyt vásároltunk a WestEnd egyik férfiruha-boltjában, valamint hozzá egy fekete cipőt. Mindkettő gazdagítja még a ruhatáramat. Nem találtam 2003-as képet az öltönyről, csak jóval későbbről, amikor a már említett unokahúg esküvőjén viselem 2015-ben:
A 2003-as szürke öltönyben, mellénnyel, óralánccal Eszter esküvőjén
Újabb kilenc (!) évnek kellett eltelnie, hogy Kati rábeszéljen egy újabb öltönyre, az apropót ezúttal kisebbik unokaöcsém 2012-es esküvője szolgáltatta. Ezúttal a beszerzési forrás a törökbálinti Premier Outlet volt, az öltöny pedig egy sötét színű Hugo Boss márkájú darab. Naná, hogy az esküvői képeken nem látszom rendesen, ezért most egy pár hónappal később, Orsi szalagavatóján készült fényképet mutatok. Orsi olyan szép rajta, hogy esküvői képnek is elmenne:
Ez csak egy szalagavató 2012-ből
És végül eljött az örömapaság. Annak ellenére, hogy Izraelben sokkal kevésbé öltöznek ki az emberek az esküvőkre, a család már hónapokkal a nagy esemény előtt a megfelelő esküvői ruhák beszerzésének lázában égett. Megint rám parancsoltak, hogy vegyek egy új öltönyt, ami méltó egy örömapához. Mivel az esküvőre mediterrán országban került sor, élénk kék (a királykéknél valamivel világosabb) ruhát vásároltunk a MrSale öltönyüzletben. Konfekcióméretemre jellemző, hogy negyedik próbálkozásra meglett az igazi, csak a nadrág hosszát kellett beállítani. Az inget is itt szereztük be, sőt, a nyakkendőt is. Persze kék öltönyhöz barna cipő dukál, hozzá színben passzoló öv. Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy amikor az eskövőn a ceremóniamester elindított minket a hüpe felé, még azt mondta nekem, hogy ha majd esküvője lesz, ő is ilyen ruhát szeretne felvenni.
Mivel hivatalos esküvői fotók még nem érkeztek, most is be kell érjétek egy unokaöcsém által mobiltelefonnal készült képpel:
A családi fotózáson kék öltönyömben
Nem állhatom meg, hogy posztom végére be ne szúrjak két fényképet, amely a miniszterelnök és családjának öltözködési katasztrófáját mutatja be.
Tiborcz István túlságosan szűkre szabott "superslim" zakója

A miniszterelnök legendás buggyos nadrágja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése