Az 50. Kék Szalag

Egy középiskolás osztálytársam rendszeresen elhív vitorlázni, van egy B25-öse Kenesén. Idén azt tervezte, hogy mivel az 50. Kék Szalag vitorlásverseny elég ünnepi eseménynek számít, szembe megyünk a mezőnnyel Keneséről Füred felé, majd ha már elhaladtunk a mezőny mellett (több mint 600 nevező!), Siófok felé fordulunk, így láthatjuk a vitorlásokat oldalról és aztán Kenese felé fordulva ismét szemből.
Harmadmagunkkal futottunk ki 1-es szélben valamikor 9 után. A horizonton lassan feltűnt a mezőny hosszan elnyúló csíkja, majd kivált közülük néhány hatalmas katamarán, melyek sokkal gyorsabbak voltak, így fél-háromnegyed órával előbb értük el őket. Mire a többiek vonalára értünk, már 2-esig erősödött a szél, öblösödtek a szép színes raum-vitorlák. Siófok felé tartva már 3-asig fokozódott a szél és a mezőnynek az a része, amely már megkerülte a kenesei bóját, negyedszélben, gyönyörűen dőlve száguldott a siófoki ellenőrzési pont felé. Kenesének fordulva csendesedni kezdett a szél, elhaladtunk a mezőny utolsó hajója mellett is, és ekkor mintha kiürítették volna a Balaton északnyugati csücskét: szinte csak mi voltunk a vízen. 16 óra körül kötöttünk ki.
Egy hat és fél perces filmet láthattok ide kattintva, amin először a kis szélben mozgó katamaránokat, majd a hátszélben érkező hagyományos vitorlásokat láthatjátok, végül pedig a negyedszélben préselő hagyományos hajókat (ekkor a katamaránok már árkon-bokron túl voltak).
Ez a vitorlázás remek alkalmat teremt arra, hogy megemlékezzek régi vitorlázásaimról.
18 évesen, az érettségi után és egy héttel a bevonulásom előtt egy osztálytársammal pár napot a KFKI balatonfenyvesi üdülőjének kemping-részében sátraztunk. Pár órára kibéreltük az üdülő egyik kalózát, és mentünk vele egy kört.
Többször vitorláztunk egy barátom révfülöpi nyaralójánál is. A Bogláron kikölcsönzött kalózzal átvitorláztunk Révfülöpre és kikötöttük a strand és a strand melletti nádas között. Az utolsó ilyen kalózos vitorlázásomra utoljára '89-ben került sor, akkoriban még tervezgettük, hogy hárman vásárolunk egy kis vitorlást.
1986-tól három éven keresztül barátaimmal évente elmentünk egy egyhetes balatoni vitorlástúrára. 15-ös jollékat kölcsönöztünk Bogláron (15 láb hosszú kajütös, svertes fa hajók, ma már nemigen látni ilyeneket), és Almádi és Szigliget között beportyáztuk az egész tavat. Akkoriban még lehetett találni szabad kikötőhelyeket, a hajón aludtunk. Nincs annál szebb dolog, mint a Balaton közepén lehorgonyozva fürödni a kristálytiszta vízben.

1986-ban Sajkodnál

Az az UNICUM-reklám ott jobboldalt én volnék

Ha jól emlékszem, '88-ban már 25-ös jollét béreltünk, ez a 15-ösnek egy nagyobb testvére, talán ez volt a legnagyobb nem tőkesúlyos kajütös hajó a Balatonon. 1988-ban letettem a kishajós vizsgát, Balatonlellén volt az egyhetes gyakorlati oktatás és a vizsga. Ezután már saját jogon is bérelhettem vitorlást.
'91-ben egy B21-est béreltünk ki, ez volt utolsó boglári hajóbérlésünk, megszűnt a vitorláskölcsönző, a kikötőt privatizálták. A B21-es már tőkesúlyos volt, de nem túl jó siklási tulajdonságokkal, negyedszélben nagyon tudott oldalirányban sodródni. Ekkor Kati már a feleségem volt, ez volt első, és egyben utolsó egyhetes vitorlástúránk. Kati csinált rólam egy fényképet, amit nagyon szeret:

Reggelikészítés közben 1991-ben

Furcsa nyár volt, a Balaton tele döglött angolnákkal. Utána jöttek a gyerekek, elmaradtak a nyári vitorlázások (egyszer talán Szemesen futottunk ki pár órára egy bérelt kis vitorlással).
Volt osztálytársam 2014-ben hívott meg először bennünket egy vitorlázásra, szinte teljes szélcsendben. Két év múlva sem volt nagyobb szerencsénk.

2014-ben Petrával a Féktelen fedélzetén

2016-ban: Balra a kapitány, jobbra a mancsaft

Újabb két év, eljött az 50. Kék Szalag, és végre - ha nem is túl nagy - szél is volt.