A társadalom minőségbiztosítása

Több mint negyed évszázada dolgozom minőségbiztosítási rendszerben. Amikor a Paksi Atomerőműnek kezdtünk dolgozni, Paks megkövetelte, hogy a tevékenységünkre minőségbiztosítási tervet készítsünk. 1996-ban aztán a VEIKI is bevezette az ISO rendszert. Azóta életem részévé váltak a megújító és felülvizsgálati auditok.

Néhány hete kollégáim karbantartani voltak egy erőműben (szerencsére nem Pakson). Bár minden karbantartási utasítás a berendezés azonosításával kezdődik: helyiség azonosítója, tábla vagy szekrény azonosítója, készülék azonosítója, kollégáim mégis az erőmű egy másik helyiségében egy másik berendezést kapcsoltak ki, mert emlékezetből végezték a karbantartást. Felhívtak telefonon, hogy a kezelők panaszkodnak, hogy valami nem működik. Épp kezdtem a végére járni a dolognak, amikor újra felhívtak, hogy szánják-bánják, de tévedésből egy másik berendezést kapcsoltak ki.

A fenti eset rávilágít minőségirányítási rendszerünk egyik gyenge pontjára: amikor a leírások, kapcsolási rajzok ellenére saját tapasztalatunkra hagyatkozunk. Ezért mondják mindig az autósoknak, hogy ne rutinból vezessenek, ezért használnak a pilóták írásos checklist-et.

De a minőségirányítási rendszerek fontos eleme az állandó felülvizsgálat, eltérések kezelése, önkorrekció. A hibás folyamatokon változtatni kell tudni, mindig készen kell állni a saját hibák kijavítására. Az auditorok nem azt keresik, hogy volt-e hiba, hanem a hibakezelés mikéntjét, a visszacsatolást, a korrekciót. Működik-e a cég immunrendszere?

Minderről pedig az jutott eszembe, hogy miniszterelnökünk beiktatási beszédében azt mondta, hogy ha nem vigyázunk, a magyar kultúra felolvad egy határok nélküli nyílt társadalomban. Na, ez a tipikus vulgársorosizmus. Amikor azt mondjuk, hogy a nyílt társadalom egyenlő a nyitott határokkal, a saját kultúráról, vallásról, nyelvről, hagyományokról való lemondással. Nem hiszem, hogy pont Orbán, az egykori Soros-ösztöndíjas ne tudná, mi a nyílt társadalom valójában.

A nyílt társadalom ugyanis nem más, mint a társadalom minőségbiztosítása. Mit is írt erről Soros?

"A nyílt társadalom azon fontos felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sohasem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik, nézeteik vannak, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén ezek összeegyeztethetők egymással."

"...az olyan ideológiák, melyek az egyetemes igazságra hivatkoznak, egyenesen a nyílt társadalmat veszélyeztetik...Az egyetemes igazságot magukénak valló ideológiák pedig azért jelentenek különösen nagy veszélyt a nyílt társadalomra, mert azokat csakis kényszerrel lehet elfogadtatni."

Ahhoz, hogy egy társadalom állandóan készen álljon a változó világ kihívásaival szemben, késznek kell állnia a folytonos változásra és megújulásra. Ez nem a hagyományok öncélú feladását jelenti. Honfoglaló őseinknek csaknem egy évszázadig jól bevált nyugati szomszédaink rendszeres kirablása. Géza és István rájöttek, hogy fel kell hagynunk a régi hagyományainkkal, sőt a régi vallásunkkal is. Nem szép szóval, de tűzzel-vassal vették rá saját népüket kereszténységre, lásd Szabó Magda: Az a szép fényes Nap. Elvették a kultúránkat? Igen. A hagyományainkat? Igen. A vallásunkat? De mennyire. Cserébe megmaradhattunk, nem tűntünk el a történelem süllyesztőjében, mint az avarok, a gótok, a hunok, meg még ki tudja hányféle népség. Bár a honfoglaló törzsi magyarság korántsem volt tekinthető nyílt társadalomnak, az utolsó pillanatban, a faltól öt centire képes volt felrántani a botkormányt.
A nyílt társadalom eszménye szerint a globalizálódott világban azok a társadalmak, melyek nem állnak készen a változásra, versenyhátrányba kerülnek. A nyílt társadalom eszménye nem ad követendő mintát, vagyis nem akarja a nyugati demokráciákat olyan társadalmakra erőltetni, melyeknek hagyományaitól ez idegen (lásd a kudarcos Arab Tavaszt). A Nyílt Társadalom Alapítványok mindig helyi szerveződéseket támogatnak, mert ők ismerik legjobban a helyi viszonyokat. A nyílt társadalom nem ideológiát, hanem módszert ajánl: konfliktus helyett dialógust, ellenségeskedés helyett együttműködést. A nyugati társadalmakban ezt a funkciót a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszere tölti be. Ez az a rendszer, mely a rendszerváltás után elkezdett kiépülni nálunk is. Független intézmények (nemzeti bank, számvevőszék, bankfelügyelet, versenyhivatal stb.), független sajtó, bírói függetlenség, civil szervezetek. Ha ezeknek a függetlensége sérül, a társadalom immunrendszere gyengülni kezd. Most éppen gyengül ez az immunrendszer.
Ráférne már Magyarország minőségbiztosítási rendszerére is egy megújító audit.