Nyugdíjba mentek a Ratkó-gyerekek

Van egy zseniális online applikáció a KSH honlapján, az interaktív korfa. A magyar lakosság életkor és nem szerinti összetételét mutatja 1870-től 2060-ig (Trianonnál nincs benne ugrás, ezért valószínűleg Csonka-Magyarország népességét jeleníti csak meg). Tetszőleges évben tetszőleges korcsoportokat kijelölve megtudhatjuk a vizsgált csoport népességét. Ideális eszköz amatőr demográfiai vizsgálódások elvégzésére. A 2017 utáni adatok természetesen predikciós becslés eredményei, feltételezve, hogy a jelenlegi trendek változatlanok maradnak.
Idén tölti be 64. életévét az egyik legnépesebb korcsoport, az 1954-ben született Ratkó-gyerekek. De kik is azok a Ratkó-gyerekek? Ratkó Anna egészségügyi miniszter volt az '50-es években, és az ő nevéhez kapcsolják azt a népességpolitikai intézkedést, amely megtiltotta a terhességmegszakítást. A Ratkó-generáció egyharmaddal népesebb, mint az öt évvel korábban születettek. Ilyen brutális népességpolitikai intézkedés természetesen csak szigorú diktatúrákban képzelhető el, Romániában is volt hasonló a '80-as években, nemcsak a terhességmegszakítás, de a fogamzásgátlás is tilos volt, így aztán kurrens csempészcikk volt a gumióvszer az Erdélybe utazóknál. A Ratkó-gyerekek és az ő gyerekeik, vagyis a Ratkó-unokák két-két kiugró váll a korfán. (A Ratkó-unokák 1975-ben született évfolyama egyébként a legnépesebb korosztály, jelenleg kb. 180 ezren vannak).
Nos, évek óta hallunk a nyugdíjas-paráról, hogy 10-20 év múlva nem lesz, aki eltartsa a nyugdíjasokat, ezért a korfa (meg az Excel) segítségével végeztem egy kis vizsgálódást.

1. A 65 év felettiek aránya a teljes népességhez képest

Katt a nagyobb képért

A kék vonal a teljes népességszám, a szürke vonal a 65 év felettiek száma, a narancssárga vonal pedig a 65 év felettiek aránya %-ban. Jól látható, hogy a népességszám 1981-től folyamatosan csökken. 1981-ben voltunk legtöbben evör: 10 712 781-en. A népesség 2011-ben csökkent 10 millió alá, ma már csak 9 641 000-en vagyunk, és a 2040-es évek elején, amikor már a Ratkó-unokák is nyugdíjba mennek, már csak 8,5 millióan leszünk.

A diagramon látható, hogy 1986 óta az idős korú népesség nemhogy kevésbé csökken, mint a teljes népességszám, hanem egyenesen növekszik, ezért az idősek teljes népességen belüli aránya folyamatosan emelkedik. Az emelkedés üteme pont mostanában fokozódik, a Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulásával, és a 2040-es évek elején újabb ugrás tapasztalható majd a növekedés ütemében, mert a Ratkó-unokák is nyugdíjba vonulnak.

Nos, ezt az egyre öregedő lakosságot kell majd eltartani. (A nyugdíjasok mindig tiltakozni szoktak az "eltartani" kifejezés ellen, mondván, hogy befizették ők a nyugdíjjárulékot saját eltartásukra. Ez igaz, de a magyar nyugdíjrendszer elosztó-kirovó rendszerű, vagyis a most nyugdíjba menők nyugdíjjárulékából a korábbi nyugdíjasok pénzét folyósították. A nyugdíjrendszer megtakarítási lábát pont a mostani kormány rúgta ki 2011-ben).

2. Az aktív korú és az eltartott népesség aránya

Katt a nagyobb képért

A fenti diagramon a 20-65 év közötti népesség (kék vonal) arányát (szürke) vizsgálom a népesség többi részéhez képest (narancs), vagyis a gyermekek és az időskorúak, összefoglalóan eltartottak számához képest. Látható, hogy 2000 és 2017 között az eltartottak aránya tartósan 0,6 alatt volt nagyjából stabil, 6,4 milliós aktív korú lakosság mellett. Ebben a kegyelmi állapotban, amikor mind a Ratkó-gyerekek, mind pedig a Ratkó-unokák aktív korúak voltak, dübörögnie kellett volna a gazdaságnak. Látható, hogy 2017 után az eltartottak száma alig változik, de sajnos az időskorúak számának növekedése és a gyermekek számának csökkenése mellett, vagyis egyre kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra, az aktív korúak száma drasztikusan csökken.

Tehát a nyugdíj-para jogos: egy elosztó-kirovó jellegű nyugdíjrendszerben csak egyre magasabb nyugdíjjárulék mellett lehet megőrizni a nyugdíjak értékét. Egy biztosítási ügynök már mondja is: öngondoskodás. Hát ez legfeljebb a felső középosztálytól várható. Sokan még mindig minimálbéresek, a többit zsebbe kapják, és mellette nagyon okosnak képzelik magukat.

Nagymamám ezelőtt harminc évvel meg volt győződve arról, hogy a nyugdíjfolyósító intézet lefizeti a körzeti orvosokat, hogy a nyugdíjasokat tegyék el láb alól, sőt, külön embereket alkalmaznak, akik a villamos alá lökdösik az öregeket.
A kormány büszke az új családtámogató népességpolitikai intézkedéseire, és megemlíti, hogy a termékenységi ráta a 2011-es 1,23-ról 1,44-re nőtt (termékenységi ráta a szülőképes korú, 15-49 év közötti nőkre vetített születésszám). Ez dicséretes, de mivel pont a legnépesebb Ratkó-unokák lépnek ki a szülőképes korból, a születések száma Magyarországon mégis csak kis mértékben növekszik (2011-ben 88049, 2016-ban 95361 volt) és jóval alatta van az elhalálozottak számának, évente kb. 30 ezer emberrel csökken a magyar.
Három út lehetséges: Vagy azt mondjuk, hogy nem baj, hogy fogyunk, csak megmaradjunk, vagy még drasztikusabb népességpolitikai intézkedésekkel próbáljuk meg a jelenlegi 1,44-es termékenységi rátát a népességmegtartáshoz szükséges 2,1-re felpiszkálni, vagy esetleg mégis át kell gondolni bevándorláspolitikánkat. Az aktív korúak pótlására a kormányban is felmerült a bevándorlás ösztönzése. Ez, most a bevándorlásellenes hangulatban kicsit háttérbe szorult, emiatt migrációs egyenlegünk is negatív, jóval többen hagyják el hazánkat (pl. a mi Orsink), mint ahányan érkeznek.
A világban meglévő migrációs nyomás kiváltó oka három tényező: az észak és dél közötti gazdasági különbség, a délen egyre elviselhetetlenebbé váló éghajlat és az észak oldalán jelentkező súlyos demográfiai deficit. Mindhárom okért elsődlegesen a fejlett észak a felelős, ezért az ő feladata a helyzet megoldása.
Hány ennyi minden jutott eszembe az interaktív korfáról.