A legelső meglepetés, amely a könyv olvasásakor ért, az az volt, hogy milyen széles ismeretanyagot próbált Soros a 2000 augusztusában befejezett könyvében összefoglalni. A nemrég kiolvasott Erdős Pál-könyv után újra olvashattam például Bertrand Russelről és Kurt Gödelről, amikor Soros azt próbálta bizonygatni, hogy nem létezhet ellentmondásmentes gondolati rendszer. De hivatkozik a könyvben a káosz-elméletre, a fraktálok végtelenül ismétlődő, de mindig kicsit más alakzataira, valamint a játékelméletre, melyet egy tőzsdespekulánsnak jól kell ismernie. Szó kerül a kötetben a Heisenberg-féle bizonytalansági elméletre (mivel a megfigyelés nem végezhető el a megfigyelt jelenségbe való beavatkozás nélkül, a megfigyelés szükségképpen pontatlan), de még Albert Einstein is megemlítésre kerül.
A kötet első részében a szerző részletesen fejti ki a reflexivitás-elméletét. Ennek az a lényege, hogy mivel a társadalomtudományokban és a gazdaságtudományokban minden vizsgálat gondolkodó, a rendszert cselekvően befolyásolni tudó és befolyásolni igyekvő résztvevőre vonatkozik, a vizsgálat még sokkal bizonytalanabb, mint a természettudományokban, hiszen a vizsgálat azonnal visszahat (reflektál) a vizsgálat tárgyára. Soros kétségbe vonja a gazdaságtudomány és a társadalomtudomány tudomány-jellegét, úgy véli, hogy a legalapvetőbb feltevések, például az értéktörvény vagy a piacok egyensúlyra törekvése sem állja meg a helyét. Szerinte tudomásul kell venni, hogy a piaci résztvevők nem racionális cselekvők, hanem gyarlók. A "radikális gyarlóság" fogalmának bevezetésével Soros az általa is gyakorolt magatartástípust helyezi előtérbe: az önmaga korlátait és hibáit belátó, de abból mindig tanulni képes cselekvő típust. Ez a gondolkodásmód a Karl Popper-féle nyílt társadalom alapgondolata: nincs abszolút ismeret, a társadalomnak mindig késznek kell lennie hibái belátására és az önkorrekcióra.
"...az olyan ideológiák, melyek az egyetemes igazságra hivatkoznak, egyenesen a nyílt társadalmat veszélyeztetik...Az egyetemes igazságot magukénak valló ideológiák pedig azért jelentenek különösen nagy veszélyt a nyílt társadalomra, mert azokat csakis kényszerrel lehet elfogadtatni." - idézi Poppert Soros György. Az önkényuralmi társadalmakon (fasizmus, kommunizmus) kívül a neoliberalizmus, vagy ahogyan Soros nevezi, a szabadpiac mindenhatóságát hirdető piaci fundamentalizmus a nyílt társadalmak legfőbb ellensége.
Soros három társadalomtípust sorol fel:
- Organikus társadalom, mely csupán a domináló tényállást fogadja el lehetségesként;
- Nyílt társadalom, mely számol a változás lehetőségével;
- Zárt társadalom, mely nem tűr semmiféle bizonytalanságot, és szemben az organikus társadalmakkal, az alternatívákat erőszakos módon próbálja megszüntetni.
Magyarországról azt írja, hogy a rendszerváltás előtt minden rendszerváltó párt az alapítványai körül csoportosult, hiszen nyílt társadalom pont a sokféleséget hirdeti, de ezek az irányzatok a rendszerváltás után egymás ellen fordultak. Ebből azt a tanulságot vonja le, hogy a nyílt társadalom sohasem tekinthető közösségnek, és csak az egyes közösségeknek lehetnek közös eszméi, melyek elsőbbséget élveznek tagjaik egyéni érdekeivel szemben.
Mivel Soros György személyében az a legzavarbaejtőbb, hogy egyszerre pénzügyi spekuláns és bőkezű filantróp, az ebből adódó erkölcsi kérdéseket sem kerüli ki a szerző. "Ahhoz, hogy valaki a pénzpiacon sikert érjen el, céltudatosnak kell lennie. Én is sikerre törekedtem, de nem voltam hajlandó feláldozni érte a személyiségemet. Ezért választottam szét az üzleti és magánéletem, és ezért hoztam létre az alapítványt, amikor már több pénzt gyűjtöttem, mint amennyire szükségem volt. A képlet bevált. Könnyebb volt pénzt keresni és jótékony célra költeni, mint erkölcsi megfontolásokat csempészni a pénzcsinálásba".
A kötet hosszabban foglalkozik az 1997-98-as ázsiai gazdasági válsággal, mellyel kapcsolatban Soros egyenesen a globális kapitalizmus végét vizionálta. A válság okai között sorolta fel a nemzeti valuták téves értékelését, az Ázsiában is kialakuló családi és haveri kapitalizmust és azt, hogy egyes, a válságban érintett országok vezetői büszkén hirdették, hogy az ázsiai értékek felülmúlják a hanyatló nyugatiakat, bírálták az ENSZ-t, a neopotizmus (rokoni, baráti döntéshozói kör kialakítása) előnyeit hangoztatták. Hátborzongató ezt olvasni, ha a közelmúlt magyar kijelentésire gondolunk, nem feledve, hogy a könyv 18 esztendővel ezelőtt íródott. Soros egyébként az ázsiai válság történéseit már nem tudta megjósolni, az események után pénzügyi alapját konzervatív alappá alakította át széles kockázati sávval.
Külön fejezet foglalkozik Oroszországgal, az ottani nyílt társadalom kudarcával. "Putyin erős országot akar létrehozni, és talán sikerül neki. Sok szempontból valóban ez lenne a jó megoldás...Sajnos azonban kevéssé valószínű, hogy az orosz elnök állama a nyílt társadalom alapjaira fog épülni." Ma már tudjuk, hogy valóban távol áll Putyin Oroszországa a sokszínűség eszményétől. Jelcin 1999. december 31-én elmondott búcsúbeszéde akár a magyar rendszerváltásra is vonatkozhatna:
"Bocsánatot kérek azért, hogy sok reményünk nem várt valóra, azért, hogy amiről azt hittük, könnyű, valójában fáradságosnak bizonyult. Bocsánatot kérek azért, amiért nem tudtam beteljesíteni azoknak az embereknek a reményeit, akik azt hitték, hogy egyetlen nagy ugrással el tudunk jutni a szürke, áporodott, diktatórikus múltból a fényes, gazdag és civilizált jövőbe. Én is ezt hittem, de a dolgok nem így alakultak. Talán túlságosan naiv voltam."
Soros számos javaslatot ír le valutarendszer, az IMF, a Világbank, sőt az ENSZ megreformálására. Véleménye szerint a nemzetközi pénzügyi intézmények jelenleg a centrum országok felé lejtenek, a perifériák kárára. "Ha nem védjük meg a helyi cégeket, a nemzetközi nagyvállalatok le fogják nyelni őket...A nyílt tőkepiacok ráadásul megfosztják az országokat attól, hogy kézben tarthassák jövőjüket."
Fontos szakasza a könyvnek az a rész, melyben a nyílt társadalom eszményének elterjedéséről ír. Élesen megkülönbözteti a nyílt társadalmat a gyakran kártékony demokráciaexporttól, mely nem veszi figyelembe az egyes országok sajátosságait. "A nyílt társadalom azon fontos felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sohasem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik, nézeteik vannak, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén ezek összeegyeztethetők egymással."
Az utóbbi hónapokban elterjedt a magyar kormánysajtóban, hogyan idézett elő káoszt Soros György Macedóniában, hogy utána a zavarosban halászhasson. Aki viszont a valóságra is kíváncsi, megtudhatja a könyvből, hogyan működtek Soros alapítványai a balkáni országban és mi volt a céljuk ebben a többnemzetiségű államban.
Gyakori vád Sorossal szemben, hogy fel kívánja számolni a nemzetek szuverenitását és nemzetek nélküli Európát akar. Soros György azokon a területeken korlátozná a nemzetek önállóságát, ahol az akadályt jelent az Unió közérdekének érvényesítésében. "A ma működő Európai Unió valósága már sokkal kevésbé vonzó. Politikai megközelítésből olyan unió ez, amelynek tagállamai a szervezetekre ruházták szuverenitásuk egy részét. A gazdasági szférában, ahol ez az átruházás valóban megtörtént, az unió egészen jól működik, míg a politika terén erről szó sincs. Az ilyen jellegű államszövetségek mindig ún. demokráciadeficitben szenvednek. Az államok érdekei nem szükségszerűen esnek egybe az ott élő emberek érdekeivel, de miközben a demokratikus országokban az állampolgárok választott képviselőkön keresztül befolyást gyakorolhatnak a kormány működésére, addig az államszövetségekben nincs hasonló kontroll, mivel a döntéshozatal folyamatát az állampolgárok helyett a kormányok tartják kézben."
Bródy Jánostól hallottam még évekkel ezelőtt: "Tiszteljétek azokat, akik keresik az igazságot, de sohase higgyetek azoknak, akik azt állítják, hogy megtalálták." Magamat én is ilyen igazságkeresőnek tartom, Soros György könyvének elolvasásával pedig rájöttem, hogy ő is ilyen. Semmiképpen sem az a kormánypropagandából megismert gonosz öregember, aki migránsok betelepítésével kívánja eltörölni Európa kulturális örökségét és felszámolni a nemzetállamokat. Bár a nyílt társadalom eszményének pontos definíciója ebből a könyvből sem derült ki (valószínűleg nincs is ilyen), a fő vonatkoztatási pontokat sikerült megismernem és - nos, igen - egy kicsit sorosistává váltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése