Titkos ügynök

2018 első könyve egy Man Booker-díjas angol író Ian McEwan regénye lett, a címe Mézesmadzag. Tavaly kaptam születésnapomra A fehér királlyal együtt, ősszel neki is futottam, de többször félretettem pl. a Negyven prédikátor vagy az Ugyanolyan mások kedvéért.
Képzeljünk el egy angol titkosszolgálatos könyvet, amelyben mégsem James Bond a főszereplő (bár Ian Fleming megemlítésre kerül), hanem egy huszonéves hajadon lány, de őrá sem illenek a Charlie angyalai kliséi, nincs ugyanis szuperképessége, az M15-ös ügyosztály egyik szűk, dohos irodájában aktákat tologat, jelentéseket írogat, adatokat vet egybe. A múlt század '70-es éveinek elején vagyunk.
A regényben a legelső, ami megragadott, az a korrajz. Tizenéves kamaszként éppenhogycsak átütötték ingerküszöbömet az akkori világpolitikai események, a közel-keleti válság, az olajár-robbanás, az európai antikapitalista mozgalmak enyhébb és erőszakosabb formái (Vörös Brigádok), a vietnami háború, és persze Nagy-Britanniában az észak-ír konfliktus, az IRA terrorakciói. Igazából valamennyire eljutott hozzám Nagy-Britannia nehéz helyzete, de persze nem tudtam a bányászsztrájkok és a drasztikus olajár-emelkedés miatti energiakorlátozásokról, a háromnapos munkahétről, a 20 %-os inflációról.
(1976-ban az első egyetemi szigorlatom közgazdaságtanból volt, és a vizsgáztató azt is megpróbálta lemérni, mennyire vagyok tájékozott a világgazdaság helyzetéről. Tudtam, hogy Európa beteg embere Anglia, erős embere az NSZK, Ázsia motorja pedig Japán - igen kérem, akkor még Kína, Tajvan, Dél-Korea sehol sem voltak. Meg is kaptam a jelest.)
Szóval volt elég baja a brit titkos szolgálatnak, amely mégis úgy döntött, hogy korábban jobboldali publikációikkal, az európai új-baloldalt és a keleti blokk országait elítélő írásaikkal már magukra a figyelmet felhívó írókat ösztöndíjjal támogat, de nem direktben, hanem áttételesen több alapítványon keresztül, hogy ne lehessen visszakövetni a pénz forrását. Ez a Mézesmadzag-akció, és főhősünk is kap egy patronáltat egy fiatal író személyében. Szerelem szövődik közöttük, de innentől kezdve minden szó spoiler lenne. A regény alkalmazza a könyv a könyvben technikát is, sőt maga a regény is megjelenik saját magába ágyazva!
És még egy érdekesség: a főhős, Serena végzettsége matematikus, így egy valószínűségszámítási probléma is megjelenik a könyvben, a híres Monty Hall-paradoxon. Monty Hall egy televíziós vetélkedőműsort vezetett, melyben a játékosnak három csukott ajtó közül kellett egyet választania, egy mögött nyeremény volt, kettő mögött pedig semmi. Amikor a játékos kiválasztott egy ajtót, mondjuk az 1-est, akkor Monty Hall a fennmaradó két ajtó közül kinyitott egy olyat, amely mögött nem volt semmi, mondjuk a 2-est. Ezek után megkérdezte a játékost, meg akarja-e változtatni eredeti döntését, akar-e cserélni inkább a 3-asra. Elsőre az ember azt mondaná, hogy a cserével nem nő az esélye a nyerésre, pedig valószínűségszámítási módszerekkel belátható, pont kétszer akkora esélye lesz, ha cserél.
Mellesleg pont a valószínűségszámítás szolgál a legtöbb, józan észnek ellentmondó eredménnyel. Ha pl. egy ruletterembe belépve a piros számokra teszünk, ugyanakkora a nyerési esélyünk akkor is, ha előtte hússzor egymásután piros szám jött ki. Vagy tudtátok-e, hogy 23 véletlenszerűen kiválasztott ember (pl. két focicsapat + a bíró) esetében 50 %-nál nagyobb az esélye annak, hogy van közöttük kettő, akiknek egy napon van a születésnapjuk. Aki nem hiszi, itt elolvashatja a magyarázatot.
Nem ez volt az első szépirodalmi mű, amely matematikai problémákat elemzett. Fred Hoyle például csillagász és tudományos-fantasztikus író volt, és A fekete felhő című regényében - azon kívül, hogy megismerkedhetünk az '50-es évek csillagászati módszereivel - korrektül levezeti, hogy ha egy nagy kiterjedésű objektum közeledik a Föld felé, nem kell ismernünk az objektum méretét és távolságát ahhoz, hogy meghatározzuk, mikor éri el bolygónkat. Elég hozzá mérni az objektum látószögének változását. A regénybéli objektum - az a bizonyos fekete felhő - el is éri Földünket.
Esterházy Péter végzettsége szintén matematikus. Első regénye, amit olvastam tőle a Termelési regény volt. Ebben szakszerűen levezeti, hogy Mikszáth Kálmán szabályos gömbfelületet alkotó pocakjára egy teniszlabdát helyezve - amennyiben a mellény pitykegombjai nem akadályozzák - a leguruló labda pontosan a gömb sugarának 2/3-ánál hagyja el a gömbpalástot és kezd szabadesésbe. Vicces jelenet, olvassátok el, a 321. oldalnál van.
Borbély Szilárd regényét, a Nincsteleneket két éve olvastam. A regény főhőse szenvedélyesen érdeklődik a prímszámok iránt, ezért a regényről írt posztomat ezzel kezdtem:
Pont az 59. születésnapomon fejeztem be Borbély Szilárd önéletrajzi ihletésű regényét, a Nincsteleneket. 59 csak önmagával osztható, ahogyan a 61 is. 59 és 61 ikerprímek. Utoljára 41 és 43 éves koromban voltam ikerprím, 1997-ben és 1999-ben. Az 1997 és 1999 szintén ikerprímek.
Jól elkalandoztam a regénytől, amely hatalmas fordulattal és az omnia vincit amor üzenetével záródik.