Sho-gi eredetileg maga is bergengóc vót, még a neve is más vót, de midőn a száműzetésben nyugalomra lelt egy távoli, napkeleti kolostorban, a Huo-to folyó partján, új nevet vett fel. Sho-gi-t hamar megérintették a távoli kolostorban hirdetett tanok. Mestere, Kai-po apát sok figyelmet szentelt az okos, nyitott és tanulni vágyó ifjú novíciusnak. A tanulás hosszú évei alatt Sho-gi megértette, hogy az ellenségeskedésnél fontosabb az együttmunkálkodás, a kitaszításnál hasznosabb a befogadás, az elutasításnál célravezetőbb a megértés.
Hosszú-hosszú évek meditálása, elmélkedése, hajnalig tartó beszélgetései után Sho-gi maga is mesterré vált. Messzi fődről érkeztek hozzá tanítványok, novíciusok, kerálok, szultánok és emírek. Ejrópa képe is lassan megváltozott, az addig ellenségeskedő kerálságok megnyitották határaikat, kereskedők karavánjai népesítették be az országutakat, hol egykor harci paripák vágtattak. Bergengócia öreg, zsarnok királya is meghótt, új reménység tőtötte el a nép szivit. Valamikor ezidőtájt hítta meg kolostorába Sho-gi mester Viktort, az ifjú bergengóc kerálfit.
Viktor kerálfi éppolyan tudásvággyal és nyitott szívvel érkezett a Huo-to folyó partján fekvő kolostorba, mint egykor Sho-gi mester. A guru már az első este felkereste cellájában a kerálfit.
- Miért fogadtad el a meghívásomat, ifjú? - kérdé Viktort.
- Mert alattvalóimon Isten kegyelmibűl bölcs királyként szeretnék uralkodni. - válaszolta az ifjú.
- Még nagyon sokat kell tanulnod - sóhajtott fel Sho-gi mester. - Három dolgot azonban már most jegyezz meg: Egy bölcs királynak nincsenek alattvalói, csak népe, mely fölött nem uralkodik, hanem velük együttműködve kormányozza az országot, és nem Isten, hanem a nép kegyelmibűl, csakis a nép szolgálatára.
Az ifjú hercegbűl fürge eszű novícius vált, ki erőst szorgoskodott a régi bölcsek feljegyzésinek tanulmányozásában, és pár év múlva maga Sho-gi mester is úgy találta, méltó kerála lehet Bergengóciának. Mielőtt hazabocsájtotta volna országába, útravalóul egy kapcsos könyvet nyújtott át neki, benne saját kezű feljegyzéseivel, amelyeket még Kai-po apáttal folytatott reggeli beszélgetései során készített. Viktor könnyes szemmel ölelte meg mesterét és e szavakkal búcsúzott tőle:
- Azt szeretném, ha tanításodat minden bergengóc megismerhetné. Nem juthat el mindenki ebbe a távoli napkeleti kolostorba, szépen kérlek, fundálj nálunk, Bergengóciában egy kolostort, hol Kai-po apát tanait hirdethetik a novíciusoknak.
Az ifjú herceget hazatérte után hamar megkoronázták. Kerálsága első rendelete avvót, hogy híjják el Sho-gi mester legjobb tanítványait Bergengóciába kolostort fundálni. Az új király mestere útmutatásai alapján kezdett kormányozni, és mind több kamarást és minisztert választott az új kolostor növendékeibűl. Hanem a kezdeti sok reményt kezdte felváltani a csüggedés és a csalódás. Bergengócia távoli vidékein a nép sora alig vált könnyebbé, mint azelőtt, fődesurak nyúzták, komisszárok nyomorították az embereket. Bár Bergengócia is megnyitotta határait, hogy ejrópai kalmárok dúsan rakott társzekerekkel érkezhessenek az országba, de a nép oly szegény volt, mint a templom egere, potom árért kótyavetyélte el a drága bergengóc főd gyümölcseit és javait, de így is csak csak nehezen gyarapodott, az okosabbja inkább külhonban próbált szerencsét.
Egymásnak adták a kilincset a keráli udvarban a miniszterek, kamarások és titoknokok, de Viktor egyikőjük tanácsátúl sem lett okosabb. Ekkor jutott eszibe Sho-gi mester kapcsos könyve, melyet vára legmagasabb toronyszobájában őrzött. Felkapaszkodott a toronyba, felütötte a könyvet és egy gyertya fényinél olvasni kezdte:
"A legnagyobb veszély, ami egy országra leselkedik, ha a sikertelenségre ostoba kerála bezárkózással válaszol. A bezárt népbűl hamar válik alattvaló, és a kerál is könnyebben uralkodhatik felette. A rossz kerál elhiteti népével, hogy külső veszély fenyegeti, melyet senki más, csakis ő képes elhárítani. A tudatlanságban tartott nép könnyen elhiszi, hogy országát és nemzetét gonosz erők felszámolni igyekeznek, és ezen sötét erők elleni harc során el kell viselniük az átmeneti nehézségeket."
Viktor kerál észrevette, hogy a toronyszoba egy sötét sarkában fondor tanácsnoka, Árpád lovag kuporog és gúnyosan szemléli őt és a kapcsos könyvet.
- Ugye meglepődtél, jó kerálom? - szólítá meg a lovag. - Magad sem gondoltad vón, miket firkált össze az öreg Sho-gi?
- Sokat hallottam ezeket a gondolatokat ott a távoli kolostorban, a Huo-to folyó partján - válaszolt Viktor.
- Ha elrettentésként olvasod Sho-gi szavait, hamar letaszítanak a trónról, felség. Olvasd legott jó tanácsnak, s meglásd, hosszú leszen kerálkodásod - fondorkodott a tanácsnok.
Szíven ütötték a sötét tanácsnok szavai Viktor kerált.
- Tagadjak meg mindent, mit a bölcstől tanultam? - kérdé Viktor kerál a lovagot.
- Többet mondok, felség! Tedd meg őt annak a sötét, gonosz ellenségnek, mely országod ellen fenekedik! Zárasd be Bergengóciában fundált kolostorát, vesd tömlöcbe minden hívét és tanítványát! Hitesd el népeddel, hogy csakis Sho-gi miatt megy rosszul a sora!
Így esett, hogy néhány reményteli év után Bergengócia határai ismét lezárultak, keráli rendeletben hirdették ki, hogy Sho-gi a haza ellensége. Tanait hirdető kolostorát bezárták, szerzeteseit elűzték. Ejrópa többi országában Kai-po apát tanait továbbra is híven követték, és Sho-gi, a napkeleti bölcs is mindig kedves vendég volt a keráli udvarokban. De erről a bergengóc nép már csak annyit tudhatott, hogy Sho-gi-nak sikerült megbabonáznia a hanyatló Ejrópa uralkodóit.
Aki nem hiszi, tekintsen ki ablakán a legközelebbi kék plakátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése