Az úgynevezett fergeteges vígjátékokról

Sok vígjátékot láttam már életemben, de van egy különös műfaji megjelölés: fergeteges vígjáték. A fergeteges vígjátékban a helyzetkomikumok, a félreértések, a kölcsönös füllentések olyan tobzódása alakul ki, hogy a néző a darab végére szépen elkezdi elveszíteni a fonalat, miközben folyamatos hasizom-próbának teszi ki magát a szűnni nem akaró röhögés miatt.
Nos, a fenti kritériumoknak megfelelő vígjátékot mindössze hármat láttam az életemben, az utolsót múlt vasárnap a Tháliában: Marc Camoletti Boeing, Boeing - Leszállás Párizsban című komédiáját. Rémlett, hogy már korábban mintha láttam volna filmen is, és valóban, 1965-ben már forgattak egy amerikai filmet ugyanebből az ötletből Tony Curtis-szel (most ugyanezt a szerepet Pindroch Csaba játszotta).
Az első fergeteges vígjátékot, Georges Feydeau Bolha a fülbe című darabját még a '70-es évek végén láttam a Vígszínházban, mégpedig gyaníthatóan egyetemi tankörtársaimmal. Egyik tankörtársam ugyanis színházi statiszta volt a színházban, gyakran mentünk el olyan előadásokra, amelyekben szerepelt. Emlékszem, hogy a legemlékezetesebb alakítást nekem Tordy Géza (ma már a Nemzet Színésze) nyújtotta, mert a Kőszívű ember fiaiban megismert szelíd, álmodozó és testileg gyenge Baradlay Jenő ezúttal egy temperamentumos "őrült spanyolt" képében lépett színpadra. A darabot az a Marton László rendezte, aki a Képzelt riport 1973-as színrevitelével a mennyországba emelkedett, hogy aztán 45 évvel később, pályája csúcsán, A Pál utcai fiúk zseniális megrendezése után molesztálási ügy miatt a pokolra hulljon.
(Marton László volt kolléganőm öccse. Amikor egyszer kolléganőm lányával egynapos sítúrára mentünk Donovaly-ba, és a lány minden ínszalagját elszakította, ahány csak a térdében volt, a kórházi ágyánál összefutottam - sőt, össze is tegeződtem - az általam is csodált színházi rendezővel).
És itt a legújabb színházi pletyka: a Marton-ügy miatt talán menesztik Eszenyi Enikő igazgatót és Rudolf Péter váltja a Vígszínház élén.
Ha emlékezetem nem csal, életem második fergeteges vígjátékát már Katival láttuk a Császárfürdő melletti Hild udvar egyik nyári előadásán valamikor a rendszerváltozás környékén: Ray Cooney A miniszter félrelép című komédiáját. Ha jól emlékszem, Buss Gyula játszotta a minisztert, de sajnos erről az előadásról semmit nem találtam a neten. Viszont mindenki számára inkább a darab filmváltozata ismert Koltai Róberttel és Kern Andrással, akik nemcsak a két főszerepet játszották, de ők is rendezték a darabot. A darab producere Andy Vajna filmmogul volt, és ebben a darabban tűnt fel az ifjú és sok előnyös tulajdonságot domborító Dobó Kata is, sőt, valószínűleg ezen a forgatáson melegedtek össze Andy-vel, aki csaknem egy évtizedig egyengette Hollywoodban a lány karrierjét. Végül azonban Dobó Kata hazatért, Andy pedig feleségül vette a szépségkirálynő-jelölt Palácsik Tímeát, ki Vajnánál 38 évvel, Dobó Katánál pedig 8 évvel fiatalabb.
A filmváltozatban is megcsodálhattuk egy Nemzet Színészének, a csodálatos Kállai Ferencnek (szállodaigazgató) az alakítását.
Visszatérve a Thália előadására: itt is részünk volt egy Nemzet Színésze, Molnár Piroska alakításában, aki mint mindig, most is remekelt, akárcsak az ügyefogyott barátot, Robertet alakító Vida Péter, akit már láthattunk A főnök, én meg a főnök című Goldoni-darabban. A darab szerint Robert hivatalosan halott, mert közvetlenül egy vasúti szerencsétlenség előtt szállt le egy vonatról, de fennhagyta a kabátját benne az irataival. Az emberi maradványok között megtalált iratok alapján halottnak nyilvánítják, de ő erről csak három hónap múlva, tanyasi visszavonulásban töltött nyaralása után értesül, de ekkor már sehogyan sem tudja bebizonyítani, hogy ő igenis él, ezért a halotti anyakönyvi kivonatát hordja magánál igazolvány helyett.
Hogy az élet a legnagyobb drámaíró, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a héten ez a cédula volt kitűzve egy iskola kapujára:

Haláli, nem?