Bergengócia legtávolabbi csücskibe van egy kis falucska, Tyukod. Messzi a keráli vártúl élik egyszerű életüket a helység Bélái, mert hogy szavamat ne feledjem, minden férfiembert Bélának keresztelnek ősidőktűl fogva.
Ritkán vetődik errefelé keráli követ, ezért aztán nagy vót a bódogság, amikor a főtéren kidobolták, hogy egymilljó ejrópai aranyat kap a falu, és annak csak az ötödit kell visszaadni Viktor kerálnak úgymond adminisztácijós díjazás gyanánt. Hanem azt is kidobolták, hogy a sok aranyat nem lehet csak úgy elherdálni, hanem olyant kell építni belőle, amit megcsudálni messzi fődrűl a faluba serelglenek majd a bergengócok.
Összegyűltek Tyukod Bélái a bíró pitvarában, döntsék el, mire kőtik a sok ejrópai aranyat.
- Sáros a főucca, ki kén kövezni! - kiáltotta Balhátvéd Béla (Mer hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, Tyukod népe erőst szerette a labdarúgást, ezért aztán a Bélákat a posztjukról különböztették meg egymástúl).
- Bészakadott az oskola teteje, javítsuk ki üstöllést! - így Jobbösszekötő Béla.
- Eltömődött az árok, kotorjuk ki hamar! - tromfolt Balszélső Béla.
- Édes Béláim, a keráli rendeletben világosan az áll, hogy az ejrópai aranyakat olyanra szabad csak kőteni, aminek még Viktor kerál és fényes udvara is csudájára jár, ha eccer majd egy keráli vadászaton erre vetődik. - mondta Kapus Béla.
- Építsünk stadiont, az kedves a mi kerálunknak!
- Az nem leszen jó, vagyon már egy stadion Rátóton, felséges urunk szülőfalujában.
- Építsünk kisvasutat, oszt azon járhatnak majd a népek a falu egyik végibűl a másikba!
- Az se jó, kerál urunknak saját vasútja van Rátóton.
Középcsatár Béla, ki eddig csak csendben ült a lócán, most a homlokára csapott:
- Tudom már, mi kell Tyukodnak! Egy égig érő csudatorony! Azt majd látni jőnek hercegek, grófok és mindenféle válogatott cigánylegények, messzifődön híres lesz a mi piciny falunk!
Lecsaptak Tyukod Bélái az ötletre, mint éhtyúk a takonyra, hanem hamar elszállt a kedvök, mikor azon kezdtek tanakodni, hogy kén megépítni az égig érő csudatornyot. Addig hányták-vetették a dógot, míg végül abba maradtak, minden Béla emel a fődjin egy tornyocskát, ezeket aztán majd ügyesen egymás tetejire rakják, míg fel nem ér az égig. Széjjel is osztották az unijós aranyakat tizenegy részre, oszt mindenki hazament, hogy kezdje építni a maga tornyát.
Faluszerte épült a sok torony, de a Bélák nem azért vótak Bélák, hogy a sok fábul, mészbül és kőbül maguknak egy keveset le ne csippentsenek. Így a tornyok mellett csinosodni kezdtek a házak, épültek új csűrök, kerítések, istállók.
Eljött a nap midőn mind a tizenegy torony elkészült, ismét egybegyűltek a Bélák a bírónál.
- Fölépültek a tornyok, hamar rakjuk őket egymásra, oszt jelentsük Viktor kerálnak - élte csillagzatja örökké ragyogjon! - hogy jöhet csudatornyot nézni fényes udvarával.
Hanem vót, ki szélesre építette tornyát, a másik meg keskenyre, vót, ki kőbűl rakta, más meg fábúl, sehogyan se lehetett azokat egymásra rakni. Hej, nagyon nekibucsálódtak, hogy most aztán mi legyen. Az ejrópai aranyakat már mind elverték, nem maradt egy garas se.
- Ha ezt hírül veszi a mi kerálunk, ki minden csatábul győzedelmesen tér meg, egészen biztosan karóba húzat valamennyiönket. - siránkozott Jobbszélső Béla.
Mindenik Béla sírt-jagatott, csak Középcsatár Béla ült mesmeg csendben a lócán, erőst gondolkodott.
- Drága Béláim! - emelkedett végül szólásra, - Melyik az a passzijó, melyet Viktor kerálunk mindennél jobban kedvel?
- A foci! - vágta rá Tyukod összes Bélája.
- Bizony Béláim, a bergengóciai labdarúgás olyan híres, hogy még a távoli Andorra csapatátúl is csak egy gólt kaptunk. És azt tudjátok-é, ki a leghíresebb bergengóc széles e világba?
- Hát Puskás Öcsi, ki ne tudná!
- Hát a többi tízet elő tudjátok-é sorolni, kik a régmúlt időkben a ködös Albionban fényes győzelmet arattak?
- Grosics, Buzánszky, Lantos, Lóránt... - Kezdték kórusban kántálni a Bélák, ahogy az oskolában bémagolták volt.
- Örülne-é felséges urunk, ha a múlt eme dicső bajnokai emlékére tornyokat emelnénk?
- Bizony kedvét lelné benne, sőt, tán még a karóba húzás is elmaradna!
Így esett, hogy Tyukodon csudatorony helyett az Aranycsapat emlékire tizenegy tornyot emeltek Bergengócia további dicsőségire. Aki nem hiszi, menjen Tyukodra, és térjen be a kocsmába. Ha végigmentek a sáros főutcán, mindjárt a beszakadt tetejű oskola mellett találjátok. Ott a zenészek minden este eljátsszák ezt a bossa novát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése